A történet 2010. februárjáig nyúlik vissza, amikor az országgyűlési kampány az ajánlószelvények gyűjtésével megkezdődött. Ettől az időponttól nagyon sok kiskunlacházi háztartásban fordultam meg, hallgathattam meg a kiskunlacházi, nagyobbrészt Fidesz szimpatizánsok véleményét országos és helyi ügyekről. Az általános tapasztalatom az volt az önkormányzattal kapcsolatos kérdéseket tekintve, hogy legtöbbször hosszú magyarázkodásba kellett fognom különböző döntések miatt. Azonban valamennyi ilyen személyes beszélgetés számomra rendkívül hasznos volt, a választókkal folytatott beszélgetések sok ügyet egész más megvilágításba helyeztek. Azt is érzékeltem, hogy a közügyek iránt érdeklődő kiskunlacháziak számára fontos, hogy elmondhassák és meg is hallgassák véleményüket. A vélemények meghallgatásának természetesen vannak jogilag rögzített formái is: közmeghallgatások, népszavazások. Ezek az alkalmak azonban nagyon ritkák, vagy adott esetben a választók véleményüket csak egy igen/nem válasszal fejezhetik ki.
Egy korábbi bejegyzésben már utaltam rá, hogy az elmúlt négy év egyik legfontosabb tanulsága az volt számomra, hogy a döntéshozatalnak nem szabad bezárkóznia, a döntéshozóknak nem szabad azt gondolniuk magukról, hogy minden kérdésben egyedül az ő véleményük számít vagy csak az ő véleményük a megalapozott. Külön öröm számomra, hogy a blognak sok olvasója van, rengeteg visszajelzést kapok, és sokan meg is osztják véleményüket mind velem, mind a többi olvasóval (sőt még testületi ülésen is előjön a blog témaként). Ebből a szempontból eddig sikeresnek ítélem a kezdeményezést.
Tisztelettel szeretnék minden olyan olvasót kérni, aki bármilyen formában hozzászól egy-egy témához, hogy legyen figyelemmel mások személyiségi jogaira. A másik oldalról viszont szeretnék megkérni minden döntéshozót, aki esetleg kritikát kap a blog hasábjain, hogy a kapott kritikát gondolja át, mert sokszor olyan helyről érkezhet hozzánk egy-egy fontos figyelmeztetés, ahonnan nem is számítunk rá.
És végül: természetesen tisztába vagyok azzal, hogy egy kétélű politikai "fegyvert" vettem a kezembe a blogírással. Egy-egy kérdéssel kapcsolatos véleményem a blog által az eddigiekhez képest jóval szélesebb körben válik ismertté, ami által könnyebben számonkérhető vagyok. Azt gondolom, hogy az a képviselő, aki ettől a következménytől fél, annak titkolni valója van a munkáját illetően. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem egy részvénytársaság vezetésére, hanem egy község ügyeinek intézésére kaptunk megbízást, így döntéseink egyrészt nyilvánosak, másrészt nagyon sok embert érintenek.